A fenntartható vagy megtartó fejlődési folyamat kielégíti a ma élők igényeit anélkül, hogy veszélyeztetné a jövendő generációk esélyét arra, hogy kielégítsék majd saját igényeiket.
A növekedés mindenek feletti hajszolása fenntartás helyett feltartja a fejlődést.
A területtel foglalkozó tudományágak többé-kevésbé egyetértésre jutottak abban, hogy a fenntartható fejlődés csak három terület együttes vizsgálatával értelmezhető.
A sokszor timpanon sorral ábrázolt "sustainability" három lába a gazdasági, a környezeti és a társadalmi vetület.
Talán könnyű elfogadni, hogy az az ember vagy vállalat, amely a gazdasági siker hajszolása közben kizsákmányolja emberi vagy természeti környezetét, hosszútávon arra számíthat, hogy egy holdszerű környezetben egymaga üldögél termékei halmán, miután "felélte" erőforrásait és vevői.
Ugyanerre a következtetésre juthatunk bármely egy vagy két tényező kiemelésével: hosszútávon kevéssé kifizetődő bármelyik láb kiemelése vagy elnyomása - egyszerűen ledől az oszlopsor.
Ha elfogadjuk, hogy a gazdasági, társadalmi és környezeti fenntarhatóság egymáshoz tartoznak, egyértelmű, hogy a technológiák, csővégi megoldások helyett gondolkodásbeli és értékrendi változásokra van szükség.
De vajon hány olyan ember létezik ma olyan - bármely társadalmi, gazdasági vagy környezeti pozícióban, akit jellemez a hosszútávú gondolkodás?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.