Az etikailag kifogásolható termékek egyik markáns csoportját a járműipar állítja elő. A radikális nézetek képviselői szerint autóra egyáltalán nincs szükség. Ennek több oka is van. A nézet pártolói alapvetően ellenzik és kikerülhetőnek tartják az utazással és szállítással való környezetrombolást, és ha valamilyen fura ok miatt ez mégis feltétlenül szükségessé válik, úgy a tömegközlekedést, azon belül is elsősorban a vasúti és egyéb kötöttpályás módozatokat preferálják. Ennél ütősebb érv, hogy feltéve, de nem elfogadva, hogy autókra és egyéb járművekre mégis szükség van, akkor sem indolkoja semmi a járműipar adta elképesztő választékot.
Ha pusztán a használati célt nézzük, nehéz is vitába szállni ezzel a nézettel. Az autó haszna, hogy elvisz A-ból B-be, maximum ehhez még jogosan jöhet a biztonsághoz kapcsolódó kívánalom, valamint az az alapvető igény, hogy a környezetet a termék életciklusa alatt csak olyan mértékben terhelje, amennyi hasznot a létével teremt. Ezzel viszont a jogos igények végére értünk.
Ezzel szemben a valóság azt mutatja, hogy elképesztő versenyben egyre-másra jelennek meg azok az autócsoda-félék, melyeknek legnagyobb (egyetlen?) haszna a presztizse. Külön könyvek jelennek meg, melyben olyan járművek fotói szerepelnek, melyekről az egyszerű halandó mégcsak nem is hallott. Már rég nincs arról szó, hogy eljussunk A-ból B-be. Roncstemetőkről, háromévente kidobott rozsdahalmokról van szó, soha el nem bomló alkatrészekről, homályos álmok beteljesítésével kecsegtető marketingkommunikációról.
Ha az autóipar 3 féle autót gyártana, tökéletesen ki tudná elégíteni a valós igényeket, ezért rá van kényszerülve arra, hogy a vasak mellett álmokat adjon el a termékek mellé.
Dehát ki ne szeretne egy gyönyörű kabrió mercivel végig gurulni a verőfényes augusztusi siófoki promenádon?!
